Blogkritika - A hegek átka

Sziasztok! Itt az egyik kedvencem kritikája, jó olvasást! 

 link

Alany: Beast Belle
Blogja: A hegek átka

Design:

Fejléc

Tetszik, hogy az egész ilyen fekete-fehér, mivel ez ilyen régies hatást kelt neki, vagy legalábbis valami szomorút, valami múlt béli dolgot, ami igazán illik a történethez, mivel az egész a múltban szerzett sebekből megmaradt fájdalomról szó. (Részben) Ha jól látom, a háttérben van valami féle tűz és folyosó. Ez a sebek szerzésére utalhat szerintem, és nem tudok rá mit mondani. Sok óra-szerű tárgy van még a háttérbe, ami szintén szerintem arra utal, hogy idővel elmúlik a múltban szerzett fájdalom. És az, hogy a lány egy maszkot tart maga elé, az visz mindent! Mindent elárul a blogról, például azt, hogy egy olyan lányról szól, akit szekáltak a külseje miatt, ezért elrejtőzik a világ elől. Fantasztikus! Csak gratulálni tudok az elkészítőjének! És, hogy ne dicsérjelek, agyon említek egy olyan hibát, ami nem olyan nagy, de engem kicsit zavar; azok ott a közepe táján olyanok, mint az angyalszárnyak. Kérdem, miért?  :D Komolyan, erre nem tudtam rájönni.

Fejléc: 10/9

Sablon és modul

A sablon teljességgel megy a fejléchez, ebbe nincs belekötni valóm, se hozzáfűzni valóm. Szépen ez is fekete-fehér, pont illenek egymáshoz, szóval ezt nem is ragoznám tovább, ugranék a modulokra. A modulok úgymond aranyosak, hogy ha ráteszem, az egerem elfeketül meg minden, nagyon cool, meg minden. xD Bele is néztem jó párba;  ami zavar, hogy a karaktereknél öhm… meg adsz minden hozzátartozó hülyeséget, ami nekem kicsit spoiler. Senki nem szereti a spoiler, én sem szeretem, te sem szereted. Ezen kívül az tetszik, hogy nem teszel hozzájuk képet, felesleges, úgysem úgy fogom elképzelni őket. :D Kedvenc modulom a Részek és vendégkönyvek nevezetű kis fülecske. Olyan aranyos az a zacskós emberke. :D „Szép vagy most?” „Nem, én nem.” Angoltudás emelt fokon, gyerekek.:D  De a fülecske neve egyáltalán nem arról árulkodik, hogy én itt egy zenét fogok találni, én inkább a fejezeteket keresném itt, de mindegy… Az Egyéb menüpont pont jó, nincs bent sok minden, ámde nem is baj, majd lesz. ;)A többi pedig nagyon szép, azok is illenek a bloghoz, csupán nekem a chat kicsit sötét, de hát nem baj, hamar észrevehető. xD

Sablon és modul: 10/7

Design: 20/16

Történet:

A prológus szépen meg lett írva, kissé szívbe markoló is. Komolyan kérdem, hogyan tudod ilyen szépre megírni? Bámulatos, irigy vagyok, érezd az irigységem! Remélem, érzed, ahogyan árad. :D Nagyon sajnálom Kiát, nem olyan lánynak tűnik, aki ilyen bánásmódot érdemelne. És tudom, nem minden ember egyforma, de ha engem szekáltak volna először jól pofán vertem volna, majd hazamentem volna sírni, mert hát ember vagyok, és fáj az ilyen, mint mindenkinek, csak nem mindenki ugyanúgy kezeli.  Valaki így, valaki úgy, de ez mind attól függ, hogy milyen a személyisége. És szerintem a szüleitől sem az volt a legmegfelelőbb, hogy csapot-papot ott hagyva elmenekülnek egy kis faluba. Ott kellett volna új házat venniük, és segíteniük kellett volna a lányuknak a tovább lépésen; ebből azt lehet leszűrni, hogy nem foglalkoznak eléggé a gyerekükkel, vagy ők is olyan félénkek, mint Kiara, és nem mernek rendet tenni pár kamasz között. Pfú, de felhúztak! Az is idegesít, hogy Tomi szerintem nem volt igaz barátja, mert az igaz barát az ilyenben mindig melletted akar állni, még akkor is, ha nem engeded. Bár, ő fiú, nála más a gondolatmenet. Ők olyan izék, nem tudják rendesen kimutatni az érzéseiket… Ám, annak már örülök, hogy észhez tért szerencsétlen, és eszébe jutott, hogy Kiaránál jobb lányt, barátot nem fog találni. J Ami nem tetszik, hogy túl sokszor említed a nevüket, szerintem próbálj valami jelzőket rájuk tenni, vagy valami, mert ez zavar. Visszatérve,  az eddigi utolsó fejezet is nagyon tetszik, itt látszik, hogy Kiara mennyire megkeseredett, szomorú és szeretett hiányos. Tomi legyen okos, és tegyen a barátjáért! J

Történet: 10/10

Összesítve: Egy remek blog, aminek komoly üzenete van! Remélem, úgy folytatod, ahogyan eddig, és nem rontod el! Amit nem említettem; nincs helyesírási hibád, ami lehet, hogy a béta érdeme, de téged legalább ez is foglalkoztat, nem úgy, mint a legtöbb blogot. Nagy bűn lenne elhanyagolni, csak így tovább!

Összpont:  30/26

Ezután is szívvel-lélekkel blogolj!

Blogkritika - Music is my life!

Sziasztok! Íme itt az első blogkritika, remélem elnyeri majd a tetszéseteket, de nem is pakolok tovább, akkor hát jöjjön! 

link

Alany: Zsuzsanna Jasku
Bolgja: Music is my life


Prológus: Itt kicsit felüleletes leszek, mivel iskolában olvastam ezt el angolon. Jó, nem is tanultunk, de oly' mindegy ez, a lényeg, hogy elolvastam. Ezt elolvasva érdekel a folytatása, komolyan. Kicsit zavar, hogy nem magyarok a szereplők, de nem akarok magamutogató lenni, mert nekem se azok szoktak lenni. Legtöbbször britek vagy japánok, mert ők a kedvenceim. Kicsit szégyellem magam, hogy angolos létemre nem nagyon értem a dalszöveget, de ennek két oka lehet: bénább vagyok angolból, mint hittem, vagy nem jó a mondat szerkezet. Na, ebből nem tudom, melyik. A fejezetben nem történik sok minden, és nem is derül ki olyan sok minden. Még az se, hogy hány éves a főszereplő, hiszen egyetemre bármilyen korosztály mehet. Ha jól észrevettem a tipikus gazdagegykevagyokésnemvagyokjóbaaszüleimmelpedigénlázadómgőzerővel témát dolgoztad fel, ami remélem nem lesz olyan, amit eddig olvastam... értsd: tökéletes vagyok, de ezt senki nem értékeli. PÍSZ!!! Nem azt mondom, hogy nem jó, de remélem egyedi lesz. Ó, és az is nagyon tetszik, ahogyan a főszereplőd érdeklődik a zene iránt, az valami bámulatos! ^^ Ami a hiba: helyesírás. Van jó pár elütésed, és vesszőhibád, ami orvosolható egy remek bétával. A fogalmazásoddal nem igen volt gond, egyszerű, de nagyszerű! Ez egy plusz pontocska! Olvasom is tovább! ^^
Összesen: 10/7

Első rész:

Hát, mit is mondjak… A prológus után nagyot csalódtam, és nem jó értelembe. Egyszerűen meg sem tudom fogalmazni… Pfu, akkor kezdem: Van jó pár mondat, sőt, elég sok, ami nagyon értelmetlen. Oké, értem, fiatalság bolondság, de nem az, hogy felejteni el beszél. Mindegy… A helyesírásod itt sem javult, inkább növekedet. Ahogy észrevettem, itt inkább a vesszőkkel, szóismétléssel és a párbeszéddel van gondod. Ajánlom ismét a bétákat. És, amin nagyon kiakadtam, az a versek volt. Verseknél is van olyan műfaj, hogy dal. Meg, hogy a vers az író személyiségét adja át, a dal pedig a szerző adott kedélyállapotát. Nem, ez nem így van. Jó magam is írok verseket, hogy mennyire jók azt nem tudom, de tudom, hogy a versek és a dalok nagyon is ugyanazt adják át. Például: nekem volt olyanom, hogy tök depi voltam személyes okok miatt, és írtam egy öngyilkosságról szóló verset, de ez nem azt jelenti, hogy én egy emós nem tudom, ki vagyok, nem, inkább eléggé életvidám lány, csak kissé őrült. És ez pontosan így lehet egy zenésznél is. Lehet, hogy valaki szerelmes, és ír egy nagyon romantikus számot, ámde ez nem azt jelenti, hogy ő egy igazi William Levy. Lehet egy rocker vagy mit tudom én, de érted, hogy mit akarok ezzel mondani? Igaz, hogy meglehet állapítani kábéra az embert ezek alapján, de nem teljesen. Vegyük példaként Mr. Bustát, egy magyar rapert. Minden számába benne van a bébi szó, ami annyit jelenthet, hogy szex mániás és azt hiszi, ez menő.
És, amit még nem értettem, de nagyon fájt: a próba helyet, ami a garázs, Garbának hívják (Garba). És azt írtad: „bementem a Garba”, de ha a Garba a neve, akkor nem a Garbába mennek be? xD Mindegy, ez nekem magas volt.
De persze pozitív is volt a fejezetbe. Steent imádom! Annyira aranyos! Kockás… Tuti, hogy a kocsija is kockás lesz xD Nem, amúgy elképzelésem szerint, nagyon dögös ez a hímecske. Ami még tetszett, hogy túljártál az eszemen: azt hittem felveszik, mert miért ne, hiszen főszereplő, hűűű. De nem... Szóval, érdekel továbbra is, olvasom is.
Összesen: 10/5 (értelmetlenségek miatt)

Második rész:

Már a legelején van egy baki; eddig szépen múltban írtál, most hogyan jöttél át jelenbe? Ez súlyos hiba… És mi az, hogy benne a lesz Michael is? Hidd el, senki nem szereti a spoilert, én sem, és te sem! Úgy gondolom, az anyja nem is igazi anya, hiszen milyen anya örül annak, ha a gyermeke nem váltsa valóra az álmait? Oké, ő is csak jót akar a gyerekének, a jog szép és kemény szakma – nővérem is azt tanult -, de akkor is! Az igazi szülőnek a gyereke az első! Jó, tudom, a zenészek nem nagyon élnek meg, és ezt nézi, de oké… Belekötnék a nevelésébe, de hát Istenem, gyerek vagyok! :D Ezen besírtam, komolyan; „Mert az apja mindig ferde szemekkel néz rám, ha tíz után beállítok hozzájuk, mintha megrontanám az ő kisfiát.” xD Tipikus apuka lehet, kár, hogy neki a sors egy fiút ítélt. :D Ha jól értelmezem, akkor panelházban laknak… Hát, ember legyen, aki úgy bemászik egy ablakon! Steen pedig az én álom pasim, kell nekem, komolyan! Ilyen jó fej karaktert nehéz összehozni, gratulálok!
Ám itt is volt sok helyesírási hiba, amitől már falra mászhatsz, de újra elmondom; sok a vessző és értelmetlenségi hiba. (Na, most ez is az volt:D ) Ám ebbe Steen mindent vitt, szóval most csak álmodozok tovább róla…

Összesen: 10/8 (Steen ♥)

Teljes történetről:

Mivel mindegyik történetnek csak a három fejezetéről írok, részletesen itt kifejteném, hogy nagyon jó sztori, nekem nagyon elnyerte a tetszésem! És eddig nem említettem, de most igen; a fejezetekhez ne egy adott tárgyról csatolj képet, hanem egy szimbolumot, ami kb-ra összegzi az adott részt. J És amit még észrevettem, hogy a fejezetek helyet te részeket írsz. Annyi volna, hogy részek a sorozatban vannak, történetben fejezetnek hívják ezt. :D
Nos, azt gondolom, hogyha megfogadod a tanácsaim, és kijavítod az említett hibáid akkor ez egy remek blog lesz! Szerintem, fel is fogok iratkozni, és ennek örülj, mert kevés blogra iratkozom fel! Megjegyzésként: Steen a kedvenc karakterem, nagyon el tudom őt képzelni. A főszereplő lányt is érdekes módon most nem utálom, sőt, igen is megkedveltem, ami nagy csoda, mivel sose szerettem, és szerintem nem is fogom szeretni a női karaktereket. (Yaoista vagyok, na). A cím pedig kissé elcsépelt, találj ki valami mást J Ettől függetlenül remek!

Összpont:30/20

Ezután is szívvel-lélekkel blogolj!

Aoi.

Novella - Műszak után a főnök irodájában

Sziasztok! :) Íme az oldalon az első novellám, ami erősen 18+ és slasht (fiúxfiú) tartalmaz! Elolvasása csak is saját felelősségre! Remélem, tetszeni fog! Ha itt jártál hagyj magad után nyomot avagy ha tetszett iratkozz fel! Köszönöm szépen! Jó olvasást! 
Műfaj: Romantikus, dráma
Figyelmeztetések: 18+, fiú x fiú kapcsolat, trágár beszéd


Rövid ismertető: "Egy régi szerelem, mi középiskolában kezdődött, s ott is fejeződött be. Eltelik pár év, bármit megteszel időközben, hogy elfelejtsd, mert fáj emlékezned. Ez sikerül is, kiszeretsz belőle, legalábbis azt hiszed, de valójában csak eltemeted az érzéseidet.
Lassan felnősz, munkába állsz egy cégnél. Boldogan megy az életed, de mit teszel, ha a felettesed behívat az irodájába műszak után?"

Aoi.

Műszak után a főnök irodájában

Műszak után a főnök irodájában 

Don Bennett idegesen rendezgette az aktákat betűrendben. Szinte a gondolat, hogy a főnöke behívatta az irodájába műszak után, leizzasztotta. És ezt nem képletesen kell érteni, komolyan, a szőke tincsei már szinte a homlokára tapadtak, s fehér ingjén a hónaljánál egy izzadságfolt jelent meg.
Nem az, hogy félt. De, pont az, hogy félt! Sosem találkozott még vele! Mikor idekerült dolgozni, akkor még nem ő volt a főnők, és persze mikor ő lett, nem fáradozott azzal, hogy megismerje alkalmazottjait.
De akkor most mégis mit akarhat tőle maga a sátán? Mert bizony az a pletyka járta a cégnél, hogy aki eddig bement oda, nem jött ki onnan ép állapotban.
Idegesen pillantott a fehér falon kattogó faliórára. Már csak tíz perc volt hátra a műszakjából. Most mit tegyen?! Tudta, ha nem megy, akkor kirúgják, de ha megy, akkor lehet, magának ásta meg a saját sírját.

Próbált nyugodt lenni, és arra gondolni, hogy a sátános sztori biztos csak babona, és hogy ma péntek van már!
Szerette a pénteket, mert akkor az unokahúga mindig meglátogatta.
Szerette az unokahúgát és a bátyját is, de annak felesége sose engedi, hogy rendesen találkozzanak a gyerekekkel, mivel Don és a sógornője sosem voltak a legjobb viszonyban.

Újból az órára pillantott, és csak jobban kezdett izzadni. Igen, rossz szokása volt, ha izgul, akkor izzad.
A munkaidejéből nem kevesebb, mint öt perc volt már csak hátra.

Elkezdte elpakolni a cuccait az aktatáskájába. Csak arra tudott gondolni, hogy nem akar meghalni, túlságosan szeretett élni még akkor is, ha a barátnője egy hónapja dobta ki egy fiatalabb pasasért.
Don már lassan a harmincat ütötte, a barátnője pedig épphogy megvolt huszonöt. Megérti, hogy szakított vele, hiszen a lány biztos nem akarta egy vénülő emberrel leélni az életét. De a fiú szerette, talán jobban is, mint szabadott volna.

A karórája pittyegett, amitől teljesen megrezzent. Nem jelentett többet ez a kis hang, mint hogy lejárt a műszakja. Legtöbbször örült volna ennek, de most csak azt tudta kívánni, bár sose lenne vége a mai munkaidejének.
De sajnos véget ért, Donnak pedig mennie kellett.

Nagy sóhaj hagyta el a száját, miközben az aktatáskáját hóna alá csapta, és elindult a lift felé.

Természetesen már este hat óra volt, ami nem volt meglepő, mert Don mindig későig dolgozott, de csak ő. Ezért a cégben csak két személy tartózkodott: ő és a főnők úr.

Mikor odaért a lifthez, megnyomta annak hívóját, és türelmesen megállt. Várt, várt és remélt, hogy sose ér ide a lift vagy csak elromlott, de persze nem teljesült be a vágyálma.
Az üvegajtók kinyíltak, ő pedig egyre nyugtalanabbul belépett a felvonóba.
Megnyomta a tizenhármas számot, mert mégis milyen volna, ha a nagyúr nem a legfelső szinten foglalná el becses helyét?
Az ajtók bezáródtak és a felvonó elindult. A liftben volt egy tükör, miben képtelenül megszemlélte magát.
A szőke haja még mindig a homlokára tapadt, de nem feltűnően, csak épphogy. A kék szeme idegességtől csillogott, és a szövetnadrágba bújtatott lábai remegtek.

Egy csilingelő hangot hallott meg, mi azt jelezte, hogy a lift elérte a célját. Az üvegajtók kinyíltak, Don pedig remegve lépett ki a sivár folyosóra.
Az irodáknak barna ajtói egymás mellett futottak mind a két oldalt. De egy ajtó, mely a folyosó legvégén volt, az volt az övé, maga Luciferé.
,,Mit félsz ennyire, Don? Ő is csak egy ember, nem esz meg" - gondolta magában naivan.
A férfi jól ismerte magát, hogy ez a naivság nem fog sokáig tartani, ezért a mostani gyenge állapotát kihasználva odaviharzott a főnök úr ajtajához.
A jobb kezét kinyújtotta kopogásra, de ekkor meghallott egy hangot az ajtó mögül.

- Jöjjön csak be, Don! - hallotta meg a mély, rekedt hangot, mitől teljesen megborzongott. A hangjában nem volt semmi követelőző vagy tán parancsoló, egyszerű hanglejtés volt, mit a férfi igencsak furcsállt.
A felettesének kérésére lassan, bizonytalanul nyitott be a tágas irodába. Az ajtóval szemben volt egy hatalmas ablak (amin a teljesen város látható volt), mi a falat szolgálta, annak jobbján, balján húzódott két fal, telis-teli polcokkal, melyeken az iratok voltak. Az ablak előtt volt egy hatalmas íróasztal, mely zsúfolásig volt aktákkal, az asztal előtt hevert két fekete bőrkanapé, és az asztal mögött ült ő. Maga a démon, David Thomilson. A forgós székével épp a város felé volt fordulva mindaddig, míg észre nem vette, hogy valaki érkezett hozzá. Olyan James Bondos stílussal Don felé fordult, kiben még a vér is megfagyott.
Davidnek füléig érő, fekete haja, királykék szeme és szögletes álla volt. Ma egy szürke öltönyt viselt, mi igencsak jól állt neki.

- Üljön csak le! - mosolyodott el kajánul, és a fotelek felé intett. Don nem tudott mozdulni, teljesen legyökerezett. Nem hitt a szemének, hogy mégis ki lett a felettese. Davidet már kilencedikes kora óta ismerte! Ő volt a menő, a szoknya pecér, ki mindenkit megszégyenített, köztük szegény szőkeséget. Most pedig... Most pedig újra találkoznak, ráadásul a cégben, ahol Don dolgozik. De ez még semmi, ez az idióta lett a főnöke!

- Mi-mit keresel itt? – préselte eme szavakat az ajkai közül. Nem volt többre képes, a meglepettsége ezen sokkal nagyobb volt.
Mr. Thomilson gúnyos mosolyra húzta száját, felállt párnázott székéről, és elindult a férfi felé. A lakkcipője hangja, mikor lépett egyet a márványpadlón, az volt Don halálának a nótája. David vele gimiben nem úgy bánt, mint másokkal. Őt különleges szívatásban részesítette minden péntek délután a szertárban, mikor már senki nem járt az épületben, csak ők ketten. Akkor a férfi Dont olyanban részesítette, miről a legtöbb nő még álmodni sem mer.
Az ördög a szőkeség elé ért, és közel hajolt az arcához.

- Miért? Talán baj, hogy itt vagyok? Csak nem hiányoztam, Don? - Minden egyes szava, mit a fülébe suttogott, döfésként érte. Nem tudta felfogni, hogy a rémálma, mi négy évig tartott, újrakezdődik. Don nem válaszolt semmit, legalábbis nem tudott, mert belészorult a szó két okból is: nem akart hinni a szemének, miszerint aki a gimis évei alatt terrorizálta, az most itt áll előtte, a másik pedig az volt, hogy az öltönyös túl közel volt az arcához.
David tekintette Don telt, puha ajkaira kúszott, mitől a férfi is akaratlanul rápillantott David ajakira. Rózsaszínek voltak és finomnak tűntek. Emlékszik, akármennyire nem szerette azokat az esteket, David ajkai mindig is nagyon ízlettek neki, túlságosan is.

Most mindketten egyre vágytak: másik ajkára. A fekete hajú nem is tétovázott tovább. Hevesen rámart szegény, tehetetlen ajkára, és a derekánál fogva szorosan magához húzta.
Most nem úgy csókolta, mint eddig, most mintha lett volna benne egy cseppnyi érzelem is.
Don a kezeit társa mellkasára szorította, és úgy próbált ellenkezni a vágy ellen mindhiába, mivel David csak szorosabban húzta magához, és a szabad baljával még a fenekére is rámarkolt, mitől a szőkeség egy aprót felnyögött.

- Don, kérlek, csak most! - nyögte a nyakába az öltönyös, és újra a szájára mart. Don tudta, mit kér tőle: csókolja vissza, és ne ellenkezzen.

Tétovázott egy sort, majd már nem bírta, visszacsókolt. A karjait társa nyaka köre kulcsolta, így közelebb húzva magához. Thomilson belemosolygott a csókba, majd elkezdte nyalogatni Don alsó ajkát, ezzel a férfit arra kényszerítve, hogy nyissa ki a száját. Bennett, mint egy jó kisfiú, szófogadóan nyitotta ki ajkait, mire David azonnal átdugta a szájába a nyelvét. Elkezdte izgatni társa szájpadlását, nyelvét, mintha csak azt kérné, tegye ő is ezt vele. A szőke vette a célzást és átdugta a nyelvét a lakkcipős szájába. A csók kezdett egyre hevülni, a gatyák pedig szűkülni.

Mikor elváltak ajkaik, mindketten felnyögtek, de muszáj volt, mert nem kaptak már levegőt.

- Szerintem itt álljunk meg! - mondta lihegve Don. Thomilson szintén levegő után kapkodva nézett szúrósan Donra. Nem gondolhatta komolyan, hogyha eddig elmegy, itt megáll? Mert ha igen, elég kis butuska.

- Persze, hagyjuk itt abba, mikor a farkam úgy áll, mint egy jelzőlámpa! - adta tudtára, hogy neki ez az ötlet egyáltalán nem tetszik.

- De... - Ellenkezett volna, de David, mint egy puma, újra lecsapott az ajkaira, és ha lehet, csak hevesebben csókolta, miközben az íróasztala felé terelgette. Don is visszacsókolt, mert nem akarta bevallani, de igaz volt, ő is ráizgult gimis társára.

Mikor elértek az íróasztalhoz, David az asztalra ültette a megszeppentet, és tovább csókolta, de nem sokáig, mert utána áttért kulcscsontjára, amit a szőkeség egy elégedett nyögéssel nyugtázott.
De itt nem volt vége még közel sem, mivel miközben az apró puszik áradata terítette be Don kulcscsontját, addig David keze rátért a fiú ingjének a gombjaira, amit lassacskán elkezdett kigombolgatni. Mivel a gombolkodás túl macerás volt, inkább leszaggatta a ruhadarabot róla, és elkezdte izgatni a mellbimbóját a kezével.
Don száját hangos nyögések hagyták el, bármennyire nem akarta, élvezte, hogy a férfi így kényszerítette, de tudta, ha ezt most nem hagyja abba, akkor az előjátéktól simán elmegy.
David sem volt másképp, rendkívül feszített a nadrágja, ezért az ajkai leváltak a szőke forró bőréről, amit ő egy elégedetlen nyögéssel nyugtázott, és elkezdte kigombolni a saját nadrágját, majd a társáét.

David, mikor meglátta, hogy gimis társa farka áll, mint a haja, teljesen meglepődött, majd nyelt egy nagyot, és lehúzta róla az alsónadrágot is. Mikor Don farkát megcsapta az enyhe hideg, akkor kapott észbe, hogy éppen mit is csinált, de túl későn, mert a fekete hajú újból lecsapott ajkaira, és most ahol csak tudja, simogatja, közben drága uke-chanunk kelletlenül nyögdécsel. Az ujjait hirtelen rákulcsolta David Don farkára, és elkezdte neki masszírozni, mitől a szőke egy hatalmasat felnyögött, utána meg nagyokat sóhajtott.
A férfi egyre gyorsabb tempóban kezdte el mozgatni a kezét, és ezzel párhuzamosan sóhajtgatott Don is.
David ajkai közben felfedezőútra tértek társa szinte már csupasz testén, minden egyes kis szegletét megnyalva, megpuszilgatva, megszívogatva.

- Davidh! - nyögte kelletlenül, mert már nagyon közel járt a véghez, mi azt jelenthette, David akcióba léphet. Gyorsan felállította az asztalról, és hátra fordította, hogy könnyebben hozzá férjen hívogatóan kerek popsijához.
Leküzdötte magáról az alsónadrágot, és se szó, se beszéd, a merevségét belenyomta a szűk nyílásba. Szegény szőkeség egy óriásit felsikkantott, még egy könny is kiszökött a szeme sarkából. Társa várt, várt, míg azt mondja, mehet tovább.
Nem kellett sok idő, megszokta, ezért bólintott. David elmosolyodott, és elkezdett lassan mozogni benne. Próbálta nem elveszteni a fejét, nem túllőni a célon, és egyenletes ritmusban mozogni.
Ez persze nem jött be, mert Don minden lökésnél egy nagyot és szexit nyögött, mitől David teljesen beindult, és vadul elkezdett benne mozogni. Szegény ukénk fájdalmasak nyögött, meg persze most már seménk sem maradt csendben. Sőt, nagyon hangosan nyögte az alatta élvezkedő nevét.
Még egy utolsót lökött rajta, és szinkronban élveztek el.
Mindketten ott álltak az egész város előtt, és fáradtan lihegtek, persze ekkor David még mindig benne volt Donban, csak miután kissé lassult a szívverése, akkor vette ki.
Ekkor tudatosult benne, hogy a zakóját is le kellett volna vennie, mert így teljesen beleizzadt.
Mikor kábé mindkettőjük légzése egyenletesre vált, felöltöztek. David visszaült a párnázott székébe, Don pedig a fotelba.

- Te tényleg maga vagy a sátán - kunkorodott felfelé a szőkeség ajka, mikor visszagondolt az imént történtekre.
A fekete hajú a kezével kitámasztotta a fejét az asztalon, és lágyan a szemébe nézett.

- Sátán, ki bele szeretett az Isten angyalába. - Ettől a mondattól Don láza az egekig szökött, és rájött, hogy jól gondolta, miszerint megásta saját maga sírját.

Anime kritika - Kuroshitsuji

Igen, minden fangirl jól olvasta, kuroshitsuji lesz a mai alany, abba hagyni a nyálcsorgatást! Köszönöm... Szóval, nem hiába erről az animéről írok először, hiszen nem is ismerek olyan embert, aki ne szeretné. (Ha valaki ilyen, írjon nekem e-mailt, érdekel egy negatív vélemény is.) A grafika nagyon jó, a karakterek imádni valóak – egyesek nem csak azok, már ha értitek... khm... –, és az alapötlet is nagyszerű. Komolyan, ha valaki elolvassa az ismertetőjét vagy megnézi az előzetesét, és utána azt gondolja, ő nem nézi meg, mert azt hallotta, hogy egyes valakik nem jönnek össze, meg nem szerelmes, bla, bla. Aztán a drága elmegy aludni... Higgyétek el, nem fog tudni! Egész este azon fog kattogni, hogy mi van HA […] Másnap reggel fel fog kelni, oda ül a gép elé, és csak azért is megnézi az első részt, hogy elhiggye, hogy nem jó az anime. Aztán észreveszi, hogy Ciel baba mennyire aranyos, Sebby milyen kis szexi. Nekem személyes kedvencem az első évad, hiszen az igazán róluk, a kalandjukról szól, de a végén kissé kiakadtam Sebastianon, nem mondom el, mit tett, nem szeretek annyira spoilerezni.
A második évad sem volt annyira rossz, de nem tetszett annyira... Cloude-ot megtudnám fojtani a mai napig egy kanál vízbe, ahogy azt a kis szöszi gyereket is. Ezen kívül a második évad is eseménydús volt, bár többnyire szerintem a pók komornyik és a szöszi gazda kapcsolatát mutatja be. (Az Istenért nem jut eszembe a neve.) Nem tudom, hogy ki, hogyan gondolja, de szerintem a gazda szerelmes volt a komornyikba. (Ez nem spoiler, csupán figyelmeztetés.)
 A harmadik évad pedig nagyon vicces, ám kissé szomorú is. Nekem az is tetszett, csak az nem, hogy nem a második évad folytatódik, mert valljuk be; érdekelne annak a folytatása, de ha jól értesültem, akkor az az évad nincs is bent a mangában, csak a mangaka az aimének akart egy végett. Mindegy, a harmadik évadról kezdtem el beszélni. Az egy cirkuszban játszódik, azt hiszem a curry verseny után. Nem tudom, a nézőnek honnan kellett volna ezt kiszívnia, de nekem ezt egy animés oldalon mondták, szóval biztos úgy van. :D A harmadik évadról még annyit, hogy azt is szeretem benne, hogy megtudunk többet Cielke múltjáról, és hogy ki volt az a merész, aki bántotta őt.

Akkor jöjjenek a főkarakterek/főszereplők:

Ciel P.:

Természetesen a főszereplővel kezdem, akivel kezdődik az egész anime. A világ legédibb 13 éves fiúja. ^^” Nagyon szeretem, mert annyira felnőttes akar lenni, és az, mert neki kell vezetni az üzletet, amit a szülei ráhagytak, és valljuk be… Ügyesen csinálja. :D Tetszik az is, hogy a gyermekded tulajdonságait Sebastian előtt takarni akarja, de az irodájában persze vannak kis autók. Oké, játékgyártó, de akkor is. Meg ahogy Sebby felett próbál uralkodni, valami fenomenális. Egy szóval: édes.

Sebastian M.:

Egy igazi favorite. Nem tudom, hogy kinek, hogyan, de szerintem valamilyen szinte szerette Cielt. (Aoi, sok a spoiler.) Nagyon szerethető, vicces karakter, főleg, hogy ő szó szerint, tökéletes. :D Mindenhez ért, mindent megtud csinálni, ami már magában idegesítő, de mégse. :D Szóval, nekem ő a kedvencem.

Összegezve, mindenkinek nyugodtan ajánlom, egy remek anime! Köszönöm, hogy olvastad!
(Anime első részéhez kattints ide)

Aoi.